Azon gondolkoztam hazafelé a buszon, hogy milyen gáz már ha valaki interneten akar csajozni/pasizni... Hogy lehet azt mondani egy olyan személynek, hogy SZERETLEK, akit még soha se láttál, és igazából nem is ismered őt igazán. A mai tinik nagy többsége pedig beleesik abba a hibába, hogy csak azért kell neki egy barát, hogy elmondhassa, hogy "fúú nekem van..." Aztán persze az első csalódásnál rádöbbennek, hogy mégsem volt ez olyan hű de hosszútávú kapcsolat.
A másik, amin gondolkodtam, hogy sok helyen (újságokban, interneten stb.) azt lehet olvasni, hogy nem lehet egy olyan személybe beleszeretni, akivel még soha nem beszéltél. Szerintem ez nem igaz. Tavaly év elején nagyon megtetszett egy srác, de sosem mentem oda hozzá és ő se hozzám. Magyarul kb. tudtuk a másik nevét és ennyi. Azóta sincs köztünk semmi, de az idő múlásával egyre jobban megszerettem. Lehet, hogy ez hülyén hangzik, de azt vettem észre hogy már a hétvégét alig bírom ki nélküle, pedig igazából nem is tudok róla semmit.
Aztán idén decemberben egy sulis kiránduláson egy busszal mentünk és itt derült ki számomra, hogy mennyire bunkó is ez az illető. És az a szörnyű, hogy ennek ellenére én még mindig bolondulok érte. Először fejbe dobott egy hógolyóval, majd szó szerint rám csapta az ajtót. Mintha szándékosan fel akarná hívni magára a figyelmet. De az sokkolt legjobban amikor az egyik barátjával RÓLAM kezdtek el beszélni. Nem hallottam, hogy mit, de nem gondoltam semmi jóra. Egész este sírtam miatta. Az biztos, hogy azóta is nagyon szeretem (én sem értem, hogy miért), de már nem tudom, hogy mit akarok... :/
Talán az lenne a legjobb, hogyha megpróbálnám elfelejteni, de nem megy. Az az érdekes az egészben, hogy soha nem beszéltünk egy szót se és mégis odáig vagyok érte.
Tehát mindebből arra a követeztetésre jutottam, hogy igenis bele lehet szeretni egy olyan személybe, akivel még soha nem beszéltél.
Lili